A hős. Olvasóm, te leszel a hősöm. Ez a te történeted. Tudom, hogy arra vágytál, hogy végre rólad meséljen valaki, hogy ne csak kívülről, a papíron túlról kelljen lesned a történeteket, hogy ne legyél kizárva, hogy te is ide tartozhass közénk, papír-emberek közé. Most neked is vannak mondataid. Rólad is szól végre egy történet.
Jobban ismerlek, mint gondolnád. Azt hiszed, még sosem találkoztunk. Igen, még sosem mutattak be minket egymásnak, nem ültünk egy asztal mellett, nem beszélgettünk át éjszakákat, nem szeretkeztünk nyáron a csillagok alatt. Mégis, tudok rólad egy-két dolgot.
Pontosan emlékszem arra az álmodra, két éjszakával ezelőttről, amit te tökéletesen elfelejtettél. Emlékszem az első ízre gyermekkorodból, már az anyatej után, de még a bébiétel előtt. Tudom, milyen volt, amikor először utasított vissza, akit szerettél. Ott voltam, amikor először mondott igent. Egyszer valaki végigsimította a hátadat a tömegben, puhán, vágytelin, szeretően. Rohantál, talán észre sem vetted. Én voltam az.
Létrehoztam neked ezt a világot, érintéseket, szavakat, mondatokat. Narratívát adok neked, hogy értelmet és struktúrát kaphasson a létezésed. Napról napra jelentést nyernek a tetteid.
Szeress engem.
Az olvasó
2009.04.10. 14:32
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://utveszto.blog.hu/api/trackback/id/tr411057029
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.